Viszlát 2016!

8c94a2ae04d4f4c94c7646dfc09c2988

Wass Albert: Csaba (részlet)

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.

Egészségben, békességben, nevetésben, örömökben gazdag 2017-et kívánok, minden kedves Olvasómnak!

Madarak és fák napja 2016

fokep_1

Madarak és fák napja van.

Története 1902-re nyúlik vissza, a célja pedig a természetre és természetvédelemre való nevelés volt és lesz. A természet szeretete és a természetjárás nagy hagyománnyal bír, én azt tapasztaltam, hogy a családon is múlik, mennyire lesz aktív az ember. A sportos, természetet járó és tisztelő gyerek, egészséges felnőtté is válik. A mai felgyorsult, technikai kütyük uralta világban, előbb tanulják meg, hogyan működik az okos telefon, mint a nevét egy-egy madárnak vagy virágnak.

A napokban olvastam egy madárhatározóról ami ingyenesen letölthető, 157 hazai madárfaj felismerésében segít, használata roppant egyszerű. Próbáljátok ki.

Aki pedig naprakésznek érzi magát, tesztelje tudását itt:

Az én kedvenc madárkám pedig ő, azaz őszapó.

oszapo-keptar-oszk-hu-660x438

Fotó forrása.

Egy kép-egy nap 9.

Megfontolni való:

Két szerzetes vándorlás közben egy megáradt patakhoz ér. Magas a víz, irtózatos mennyiségű sarat, törmeléket sodor magával. A patak partján áll egy nagyon szép lány, aki láthatóan azon vacillál, hogyan juthatna át a túlpartra, de nem mer belemenni a vízbe. Az egyik szerzetes szó nélkül a karjába kapja, és átviszi a vízen. Majd a két szerzetes folytatja a vándorútját.

Este, mielőtt nyugovóra térnének, a másik szerzetes végül is kifakad: Hogyhogy te a karodba vetted, magadhoz ölelted ezt a lányt? Mi szerzetesek nem tehetünk ilyet! A társa azt feleli: Ide figyelj! Én ezt a lány már órák óta letettem. Te még mindig cipeled?